Esik az eső.
De én meg vagyok mentve tőle.
Mármint az esőtől.
Mert itt ülök, ebben a fehérre mázolt, nyomasztó szobában.
Pedig lehetnék otthon is. De nem vagyok.
Szóval itt ülök az ablak előtt, és bámulok kifele a
fejemből. Közben cigarettázom.
Tetszik ez a szó – cigaretta. Elegánsan felöltözött,
nyakkendőt, öltönyt viselő férfi, ki magabiztosan lépked a nők között, vonzó
arcáról pedig lerí, hogy érti a dolgát. Így képzelem el, a Cigerattát.
Már megint eltértem a témától. Gyakran előfordul velem.
Tehát itt ülök, miközben azon gondolkozom, hogy hogy
kerülhettem ide. Na, nehogy azt hitted, hogy zsákot húztak a fejemre, és
elraboltak. Pontosan tudom, hol vagyok, és minek. Sajnos tudom, és észre se
vettem, hogy mikor váltam ilyenné. Két hónapja még házit írtam otthon. Nem
tudom, hogy történhetett.
Elnyomom a cigarettám. A csikket a már megszokott helyre
dugom. Hadonászok a kezeimmel, hogy ne lehessen érezni a füstöt. Van egy kis
parfümöm is, fújok kicsit belőle. Aztán újra leülök.
Kopogtatnak az ajtón.
Nem felelek. Aki akar, az bejön, nekem pedig nincs nagy
kedvem egy kicsit is megerőltetni magam.
Az az átkozott Linda az. Azt hiszi, hogy mert mosolyog, még
aranyosnak találom. Hát pedig én kurvára gyűlölöm. Pedig ő aztán igazán nem
tehet semmiről.
***
Boldogság árasztotta el a testem, mikor megláttam a könyvet
a könyvtár egyik polcán. Szinte már ugráltam örömömben. Nem bírtam megállni,
hogy ne olvassak bele, így mielőtt még kivettem volna, leültem a két polc közé
és elkezdtem olvasni.
Később Virággal találkoztam. Ő a legjobb barátnőm. Mindig,
mindent meg tudunk beszélni. Imádom a lányt. Filmet néztünk, kávéztunk és
beszélgettünk. Teljesen feltöltődtem tőle.
Elmentünk sétálni.
Nem is számítottam rá, mikor előhúzott egy doboz cigarettát
a zsebéből, és rágyújtott. Megkínált, és hát én elfogadtam. Először mondtam,
hogy még sose próbáltam, de ő mondta, hogy nagyon jó, és nem lesz semmi bajom
tőle. Nekem pedig kifejezetten tetszett.
***
A sárgába teszem az ecsetem, amit utána végig húzok a már
nem tiszta lapon.
Szeretek festeni, sőt azt hiszem ez az életem. Nem tudom,
mihez kezdenék, ha valami okból kifolyólag nem festhetnék. És nem azért, de jól
is festek. Tudom, hogy van hozzá tehetségem.
Valaki az ajtón kopogtat. Valószínűleg anyukám az. Mi több,
minden bizonnyal anyukám az, aki az ajtó mögött van, hisz más nem igazán él
itt.
-
Jöhetsz.
Lassan kinyílik az ajtó, először csak a fejével kukucskál
be, aztán bejön. Leül az ágyam sarkára.
-
Na, remek. Reménykedtem, hogy csak valami gyors
közlendője akad, de ha leült, akkor ez a közlendő inkább valami elcsépelt
szöveg lesz. – mondtam magamban.
Gyakran beszélek magamban. Őszintén, úgy gondolom, hogy amit
magamban beszélek, azt nem tudnám senki mással megosztani. Talán bolond vagyok.
-
Szeretném, ha készülnél a holnapi felvételihez.
Tudom, hogy megy a matek, de nem árt átismételni a dolgokat.
-
Rendben, készülök rá.
Nevetséges. Én tisztában vagyok a képességeimmel, és tudom,
hogy képes vagyok megírni azt a vizsgát. Könyörgöm, az érettségire se
készültem, és jeles lett. Múltkor úgy mentem el egy versenyre, hogy azelőtt nap
szóltak, és egy fikarcnyit se tanultam rá, és természetesen első helyezet
lettem. Talán nagyképűnek tűnök. Sőt, biztos. De én csak tisztában vagyok
azzal, hogy mire vagyok képes. A másik meg, hogy nem fogok készülni egy olyan
felvételire, amit nem is szeretnék, hogy sikerüljön.
Felálltam, és elvettem a könyveket. Lefeküdtem az ágyra,
magam elé raktam az egyik könyvet, és bámultam. Nem tanultam, nem olvastam azt,
csak bámultam.
-
Kicsim, szeretlek.
-
Én is.
Nagyon hidegen hangozhatott ez a „szeretlek”. Ezzel, nem azt
akarom mondani, hogy nem szeretem, de
Miután anyukám kiment, bedugtam a fülhallgatót, és zenét
hallgattam. A festés, és a könyvek mellett, a zene az, ami életet ad nekem. Ha
nem lenne, akkor csak egy húscafat lennék, aki bolyong üres lelkével az üres
utcán, céltalanul.
***
Fáradtan léptem be a lakásunk ajtaján.
Tudod, fáradt kétféle értelemben is lehet az ember. Fáradt
lehetsz a sok teendőtől, vagy fáradt lehetsz a lelkedben is. Vagyis,
belefáradhatsz csak úgy az életbe.
Én már belefáradtam.
Főzök egy kávét, jutott eszembe az ötlet. Az mindig fel tud
üdíteni.
Leültem törökülésbe a teraszon álló hintába. Lassan
kortyolgatom a kávémat. Most még ez sem esik olyan jól. Tudom, hogy anyukám
csak később jön, így rágyújtok.
Ahogy kifújom a füstöt, olyan mintha egy pillanatra
megszabadulnék a bennem rejlő gonosztól, bánattól. De az csak a füst, az csak a
cigaretta bánata, az én bánatom még mindig bennem van.
Felmentem a szobámba, és leültem festeni. Kezd alakulni a
festményem. Talán lesz is belőle valami.
Kopogtatásra rezdültem meg. Észre se vettem, hogy mikor jött
haza anyukám. Most még meg se kérdezte, hogy bejöhet-e.
-
Szia, drágám. Hogy sikerült a felvételi?
-
Szerintem egész jól. Majd holnap délelőttre fent
lesznek az eredmények az iskola honlapján.
-
Remélem, bejutsz. Tökéletes lenne neked ez az
iskola.
-
Ja, tökéletes lenne nekem.
Ugyanolyan iskola, mint a többi. A diákok bemennek az
iskolába tele életkedvvel, gondolatokkal, ötletekkel, aztán kijönnek onnét,
olyan gondolatokkal, amilyet a tanárok szántak nekik. Nevezhetnénk az iskolát
egy gyárnak is. Hisz egyforma diákokat ’gyártanak’. Talán egy gyárnak több
haszna van, hisz az onnan kikerült dolgokat fel lehet használni. A diákok élete
pedig általában egy füstbe ment tervvé válik. Hisz úgyse olyan életük lesz,
mint amilyet szeretnének, hanem olyan, amilyet a társadalom elvár.
***
Felvettek. Eszméletlenül jó hír anyukámnak. Nekem már
kevésbé. Tehettem volna azt is, hogy direkt elrontom a feladatokat. Talán
féltem. Nem tudom. Talán jobb lett volna.
***
Egy nap egy órát kint tölthetek a szabadban. Ez annyiból
áll, hogy egy óráig sétálhatok. Végül is, szeretek sétálni. Látom Lindát az intézmény előtt. Most már be
kell mennem.
***
Szülőértekezlet volt. Anyukám is felment az iskolába. Utálom
az ilyet. Kibeszélnek minket a hátunk mögött. Még tiltakozni se tiltakozhatunk,
hisz nem lehetünk ott.
Amikor hazajött, elmesélte mit mondtak. Romlanak a jegyeim.
Kérdezték, hogy nem-e történt valami itthon, mert valahogy megváltoztam.
Anyukám azt felelte, hogy nem történt semmi különös.
Hazudott.
Utálom a hazug embereket.
Javasolták, hogy vigyen el egy szakemberhez. Biztos
elfelejtette, mert azóta se voltunk. Ugyan,
nem vagyok én bolond.
***
Nem bírom tovább. Utálom ezt az iskolát, én nem akarom ezt
csinálni. Nem bírok itt lenni. Talán mégiscsak el kellett volna rontani azt a
felvételit.
***
Összevesztem a barátnőmmel. Azt mondta megváltoztam, és fél
tőlem. Nem értem mire gondolt.
***
Már egy hete, hogy nem mentem be órákra. Talán kirúgnak.
Anyukám nem tud róla. Mert dolgozik. Elfoglalt ember.
***
Az osztályfőnököm becsengetett ma, hogy miért nem látott már
több mint egy hete. Mondtam, hogy beteg vagyok, majd viszek igazolást. Tudtam,
hogy erre nem kerül sor.
***
Anyukám megtudta, hogy dohányzom. Persze, én tagadtam.
Elvonta tőlem a zsebpénzt.
Még szerencse, hogy volt egy kis félretett pénzem. Így vettem
is ma egy dobozzal.
***
Már megint csengetett az osztályfőnököm. Nem értem, miért
érdekli ennyire, hogy nem lát. Két hét még nem a világvége. Muszáj voltam azt
hazudni, hogy egy műtétem lesz.
Muszáj lesz bemennem, mert anyukámat fogja hívni
legközelebb. Nem értem, hogy idáig miért nem ezt tette. Felelőtlenek ezek a
felnőttek. Én nem akarok az lenni. Mármint felnőtt nem akarok lenni.
***
Nem tudom, mi történik velem. Már napok óta ki se mozdultam
a szobámból.
De ezúttal van egy jó hírem is. Elkészült a festményem. Egy
lányt ábrázol, egy híd szélén. Biztos a tájat szemléli.
Biztos azt a hidat ábrázolja a festményem, ami a városunkban
van. Nagyon tetszett már régebben is, kiváló építészeti munka, és a táj is
csodálatos. Gondolom azért festettem le, mert nyomott hagyott a gondolataimban.
Így van ez, ha valami nagyon tetszik az embernek.
***
Ma elhatároztam magam, hogy kimozdulok kicsit.
Holnap talán még órákra is megyek.
De aztán
***
anyukám megtalálta a cigimet. A fiókomban volt, de sose
gondoltam volna, hogy a cuccaim között turkálna.
Hatalmas pofont kaptam tőle, és ordibált. Hangosan.
***
Reggel felöltöztem, és elindultam sétálni. Meleg volt, így
csak egy könnyed sárga ruhát vettem fel.
Elmentem a hídhoz. Meg akartam nézni, hogy hasonlít-e a
festményemre. Nem hasonlított. De itt is szép a táj. A víz most meleg lehet. Jó
lenne most ott lubickolni benne.
***
Már megint kopogtatnak az ajtón. Linda jött be, és azt
mondja, hogy látogatóm jött.
Most mennem kell.
