Cigarettafüst ..

Hajam füstszagú,
Bőröm beszívta a füstszagot,
ruhámat átjárta a füstszag.
Cigarettafüst.
Érzem az egész szobában.
Testemet átjárta az illat,
érzem minden porcikámban,
érzem a torkomon, ahogy végig megy le a tüdőmbe
érzem, mintha simogatna dühösen.

Szememet csipi a füst, könnyezek,
de azért nem teszem le a cigarettát, mert szeretem,
szeretem, hogy most végre találkozott velem,
nem élek vele, de most már megvolt az első csók a cigarettával,
ahogy ajkaim befedi és szívom mélyen,
hogy vándoroljon a testemben
Ahogy kifújom mintha a lelkemből fújnák ki
egy darabot, kimegy a számon,
és nem jön többet vissza.
Érzem az agyamban, úgy mint a ruhámon,
szám nagy görbületet vett,
veszem a karcsú üveget, számhoz emelem,
érzem ahogy lemegy,
már kellett szomjazó torkomnak.
Visszarakom, hamutálhoz emelem a cigarettacsikket,
a peremére verem, aztán újra a számhoz emelem.

Aztán nem hagyom abba a kacagást,
érzem most mindenki jól érzi magát,
valaki kiöntötte a sört az üvegből,
a hamu az ágyra szóródott,
én csak végig fekszem az ágyon,
szemem a plafonra mered,
aztán végig pásztázom a szobát, és a többieket,
látom a cigaretta füstöt,
mintha szellem volna, jár a szobában,
Jár mintegy szabad lélek.
aztán mintha tudná merre van az útja,
kimegy a nyitott ablakon.
De még mindig jelen van,
mintha úgy érezné, hogy visszajön még hozzánk,
és érzem mindenhol,
 a ruhámon, a hosszú szőkés hajamon,
a bőrömön, amibe szinte már beleivódott a szag.