Ágyam puha fű,
Párnám virág,
Takaróm a napsugár.
Oldalra fordítom a fejem,
S lám a hangyákkal élem életem.
Érzem bőrömön a nap melegét,
Lágy szellő fújja szét a hajamat,
Felemeli a szoknyámat.
Belenézek a napba,
S hunyorognom muszáj,
Égeti a szememet,
Aztán elfedi a homály.
Látok egy lovat, vágtad végig az útján,
Látok egy oroszlánt, vadsággal,
Látom a szívem,
Látom mindezt, míg
Szemem becsukódik,
S az imént látottakat feketeség váltja,
Aztán képek, rémek, álmok,
Hirtelen felriadok,
S az oroszlán, a ló, s szívem
Már nincs ott,
Már nincs ott,
Mintha nem is létezett volna soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése